2012. június 4., hétfő

Robin Cook: Mutáció

Nem volt tudatos a sorrend, de utólag azt mondom, jól tettem, hogy a nálam lévő három Robin Cook könyvet nem egymás után olvastam, és a Mutációt hagytam utoljára. Ha ezt veszem előre, talán elmegy a kedvem a többitől. 
Inkább Stephen Kingre hajaz már ez a történet, nem szokványos orvoskrimi, hanem hátborzongató vízió. Már a borító is: egy magzat képe egy Cook-regény címlapján önmagában is rosszat sejtet, félelmetes, bennem az merült fel, hogy jaj, mi lesz ebből.
A regény maga egyáltalán nem rossz, ugyanolyan izgalmas, a kíváncsiságot állandóan ébren tartó, mint az író többi műve, tehát nem azért tántorítana el az olvasástól, mert rossz, hanem mert annyira erős, ütős, illetve mert anyaként is az elevenemre talált.
A rövid történet: a biológus apa génmódosítást hajt végre leendő magzatán, akit majd béranya hord ki, azzal a céllal, hogy átlagon felüli intelligenciájú gyermeke szülessen. Az anya nem tud róla, de más sem. A kisfiú valóban zseni lesz, de a többi következmény már korántsem pozitív. A gyerek szinte teljesen érzelemmentes, és nulla etikai érzékkel rendelkezik. El lehet képzelni, mi következik abból, ha valaki zseniális, de hideg, és nem érdeklik a tettei erkölcsi következményei...A szülőknek, főleg az anyának gyanús a gyerek, de igazán tízéves korában kezdenek utánajárni, hogy mi is történik - megjegyzem, nekem az is feltűnt, hogy mennyire nem foglalkoztak vele a szülők: hogy egy tízéves gyerek csak azt mondja, hogy ma a barátjánál alszik, miközben nem, és ezt rendszeresen ismétli, miközben egyetlenegyszer sem alszik ott, vagy folyamatosan kikérőket hamisít és iskolát kerül... Sokkal korábban feltűnhetett volna nekik. De csak tízévesen kezdenek nyomozni, az anya akkor tud meg mindent, hát, eléggé kiakad az információktól és az elhallgatásuktól is. Aztán próbálják menteni a menthetőt, ami már nem olyan egyszerű... A végén pedig, amikor az olvasó már azt hiszi, megnyugodhat, egy újabb csavarral zárul a történet. Nagyon titokzatosra sikerültem, de aki szereti az ilyesmit, olvassa el, tényleg nagyon izgalmas, de nekem ennyi épp elég is izgalomból egyelőre :)

3 megjegyzés:

Gabka írta...

Tesóm imádja ezeket a könyveket, nekem még egyikhez se volt bátorságom. Talán majd egyszer... De csak szülés után!

Timi írta...

Szülés előtt ne is olvass ilyet, pláne ne konkrétan ezt :)

Emese írta...

Már akartam írni, hogy EZ az a könyv, amit 10 éve olvastam, s ezután fogadtam meg, hogy én R.Cookot többé soha! Nem is értettem, mások miért szeretik. Miután múlt hónapban mégis rászántam magam, s elolvastam tőle a Járványt, kiderült, hogy nem minden könyve ilyen félelmetes. Most a Halálos kockázatot olvasom tőle :)