Két nap delírium

Igazoltan hiányoztam néhány napig a blogvilágból, na nem mintha akkora űr támadt volna utánam :) de ilyen ritkán fordul elő nálam. Az meg, amiért hiányoztam, még ritkábban. Az ok egyszerű: elkaptam Regőtől a mandulagyulladást. Ami nem egy komoly betegség, kis torokfájás, tea, méz, és elmúlik. Én is azt hittem... Szombat este lázasodtam be, akkor még nem is nagyon, de már több éves rekordokat döntöttem, ugyanis én szinte soha nem szoktam lázas lenni, mindig büszkélkedtem is, hogy én bizony sose... Na most bepótoltam. Nem akarok panaszkodni, 39 fok fölé nem engedtük a lázat, annak már nincs sok értelme, de a kétnapos 39 fok is annyira megviselt, hogy utoljára gyerekkoromban éreztem így magam, amikor hatévesen mindenkinek influenzája volt, és a húgommal várandós anyukám felváltva tekert minket vizes lepedőbe.
Elaludtam, ha akartam, ha nem, vannak órák, amik teljesen kiestek, nem is emlékszem rájuk. Lefeküdtem este, miután Csongort elaltattam, de fel akartam kelni Forma-1-et nézni. Valamikor tényleg kitámolyogtam, de akkor már egy ideje ment, én meg megint elaludtam rajta.
Enni nem tudtam, egyrészt nem is kívántam semmit, ahogy noszogattak, hogy egyek már, ebédre egy kis répát-krumplit kértem, Marika néni főzött nekem, de egyébként is hála Istennek, hogy itt van, nem tudom, mi lett volna most velünk nélküle. Ezen kívül csak gyümölcsöt ettem, este meg Péter diktált belém valami kenyeret, de nyelni még most is nehéz, hát még akkor... Fogytam is két kilót, bár az főleg víz, merthogy rengeteget izzadtam is.
Hétfőn orvos, megállapította, hogy az én mandulám nem tüszős, úgyhogy nem ad antibiotikumot, pedig életemben először örültem volna neki, de így tényleg nem kell, neki van igaza. Sinupret, homeopátia, mézes tea, ha kell, lázcsillapító. Estére már egész jól voltam: tudtam ülni annyi ideig, amíg kötöttem két sort az újonnan elkezdett kardigánból. Aztán fekve néztem a meccset, és a végére elaludtam. De kedden már 38 fok alatt maradtam, tegnap pedig már egyáltalán nem voltam lázas. A torkom még fáj, de most már azt hiszem, megmaradok.
Érdekes, hogy amikor elhúzódó megfázásokkal szenvedtem, mindig szidtam a szervezetemet, hogy micsoda dolog ez, hogy képtelen lázas lenni? Oké, a láz nem kellemes, de hamar kiirtaná a kórokozót, így meg szenvedek egy köhögéssel hetekig. Most úgy látom, igazam volt. Nagyon durva volt az a két nap, nem kívánom senkinek, de csak két nap volt. Tényleg hasznos dolog a láz. Azért egy ideig megint elkerülhet :)
Most érem utol magam a lakásban, a vasalnivalók között, a kertbe még nem jutottam ki, ebben az időjárás sincs segítségemre. Majd utolérem a blogon is, akarok írni arról, hogy elkészült a második kendő, csak blokkolni kell még, egy könyvről, Marci aikido vizsgájáról, amin nem tudtam ott lenni, vérzett is a szívem, meg az osztálykirándulásáról, egy könyvtárlátogatásról és arról, hogy kitört a vakáció. Ja meg egy beszámolót a paleolit tapasztalataimról... Majd apránként.