Homokozóépítés nálunk

Ez a történet messzire nyúlik vissza. Körülbelül tavaly késő tavaszra, amikor kitaláltam, hogy nyárra milyen jó lenne ezeknek a gyerekeknek egy homokozó. Piacfelmérés, körültekintés következett: hol, milyet, mekkorát, mennyiért lehet kapni, meg mégis milyet és mekkorát szeretnénk. Vétek lenne ekkora kertbe három gyereknek egy picike homokozó, úgyhogy végül amellett döntöttünk, hogy kérünk egy árajánlatot az utcánkban dolgozó asztalostól, aki a hintát is csinálta. Persze ez nem pár nap, amíg minden munkája mellett kitalálja, pláne amíg meg is csinálja... szóval nyár végére, Regő születésnapjára megkaptuk a leendő homokozó darabjait - mert a rendelés úgy szólt, hogy csak ezeket készítse el, majd mi festjük, kezeljük és összeszereljük. Rohamtempóban nekiálltunk alapozni és festeni, hátha lesz még értelme az ősszel összerakni, de aztán úgy ítéltük meg, mire kész lett, hogy már inkább nem kezdünk bele. Akkor még nem is tudtam, micsoda földmunkák kell, hogy megelőzzék.

Én ugyanis okosan kinéztem a homokozó ideális helyét: a hinta közelében és a nappali ablaka közelében, hogy lehessen olyat, hogy nekem mondjuk vasalni kell bent, de ők lehetnek kint, mert rájuk látok. És legyen a diófa félárnyékában, hogy se állandóan napon, se állandóan árnyékban ne legyenek. Ennek már csak egy akadálya volt.

A nagy diófát ugyanis ezelőtt olyan tíz évvel jól megtépázta egy erős vihar, sőt, majdnem kifordította a földből. Ezért a kert egy pontján volt egy földbe rögzített vasrúd, ahhoz pedig erős sodronykötéllel hozzáerősítve a fa, szél ellen. És ez a vasrúd természetesen pont a leendő homokozó helyén állt.

Feladat: újabb, hosszabb vasrúd szerzése, festése, lebetonozása a fához közelebbi pontban, majd a sodronykötél átkötése rá. Ebből a festésig jutottunk még tavaly ősszel, és onnantól aztán elnapoltuk a projektet.

Idén tavasszal újra elővettük, én szokásos egyszerű modoromban, meg ahogy azt Móricka elképzeli. Hogy majd Péter átköti a sodronyt, kivesszük a régi rudat, összecsavarozzuk a homokozót, rendelünk bele homokot és kész. Aha... Ehelyett:

 - hely kimérése, kert felásása bő 2x2 méteren és egy ásónyomnyi mélyen a fekete föld kitermelése onnan. Fokozatosan ásogattam Marcival, míg végül Péter rájött, hogy nem is akarja kivenni a fekete földet, elég csak simán felásni. Addig kiásott föld vissza.

 - felásás csak simán a föld megforgatásával, elegyengetés. Ez is ment pár napig, szépen beosztva, amikor jutott rá idő.

 - vasrúd eltávolítása. Na ez volt a sziszifuszi munka, majdnem írtam is róla külön, de aztán gondoltam, ne már egy gödörásásról írjak, majd a homokozóval együtt. Áldottam apósom alaposságát, aki anno lecövekelte a vasrudat. Péter megpróbálta kifeszegetni, nem mozdult, úgyhogy én másnap nekiláttam gödröt ásni körülötte. Egyre szélesebbet és mélyebbet ástam, méretes betondarabokat fordítva ki közben, amik a rudat tartották. Tűző napon, izzadva, igazi kubikosmunka volt. Végül, amikor az egyik este befejeztem aznapra, már sikerült Péternek kifordítani, hurrá! Aztán már csak vissza kellett temetni a gödröt, elhordani a betondarabokat, és hozni rá pár talicska földet, mert így persze megsüllyedt a föld a volt gödör területén.

 - Na de amikor ez is megvolt, végre jöhetett maga a homokozó! Négy téglát állítottunk a sarkai alá, kiszinteztük és összeállítottuk, a késői időpontra tekintettel csak a labilis, saját facsapjaival való rögzítésig. Másnap nem is engedtem Regőt a kertbe, rá ne vesse magát, mert ha a facsapok törnek, akkor annyi... Viszont ezen a napon pont mentünk valahova a fiúkkal délután, és mire hazaértünk, Péter összecsavarozta, kész volt maga a homokozó! Másnapra megrendeltem két köbméter homokot.

 - Következő nap aztán Marcival nekiálltunk a munkának. Összeszedtünk 24 db kis téglát, és beszuszakoltuk a homokozó alatti résbe, kiraktuk a sarkán lévő téglák között az oldalakat. Ehhez hol földet kellett kikaparni a homokozó deszkája alól, hol meg épp betölteni. Igen, egyszerűbb lett volna először a téglákat letenni... de hát most építettünk először ilyet, nem gondolhattunk mindenre. Aztán kiszabtunk bele egy nagy darab geotextilt, így majd nem nő fel bele a földből a gaz. Marci bemászott, téglával rögzítettük a széleknél a geotextilt, aztán jöhetett a homok. Ja, mert az délelőtt megérkezett, két köbméter kb. három tonna, 7.5 tonnás nagy teherautó hozta, látványos volt! Szóval nekiláttam talicskázni. Lapátolás a kupacnál, talicska, lapátolás a homokozónál - mert persze annál magasabb, hogy kényelmesen bele lehessen borítani a talicskáról. Marci meg közben odabent egyengette a homokot, és örömködött, hogy de jó lesz ez. És aztán ez így ment napokig, míg végre hétvégén az erős férfi néhány talicskatolással befejezte. Azért, amikor az alját már ellepte a homok, akkor már engedtem őket benne játszani :) És íme a végeredmény: