Ez itten még a múlt hét gondolata, mondom én, hogy el vagyok maradva :)
Mint azt már korábban kifejtettem, nem vagyok trendi. Nincs túl sok ruhám és nincs túl sok új ruhám, és nem igazán érdekel a divat abban az értelemben, hogy mit kéne felvennem azért, mert Párizsban azt mondták. Ha látom a magazinokban, hogy valami olyan divatos is, ami nekem amúgy tetszik és pláne jól is áll, annak örülök.
A kedvenc nyári ruhácskámat nem fogom idefényképezni, mert nem szalonképes. Igazi kis szellős kerti, játszós ruha. Nagyjából tizenhat éves, huhh, ijesztő volt ezt most kiszámolni :) Kamaszkorom egyik nyarán, amikor a borboltban dolgoztam, és én voltam a Balaton-part legfehérebb lánya, hetekig szemeztem vele, aztán megvettem a fizetésemből. Egy vállpántos, lenge ruhácska világos színekkel, fehér, kék, virágos, kicsit rózsaszín itt-ott, patchwork mintás, átlós négyzetekből van összevarrva. Akkor még szalonképes volt, és nagyon jó volt dolgozni benne a melegben! Kicsit gyűrt az anyaga, úgyhogy vasalni se kellett, és nyáron este kimostam, reggel megszáradt. Aztán annyit hordtam, hogy varrás mentén a patchwork kockák között felfeslett, persze megvarrtam, de azután már nem volt az igazi, és átment otthoni kánikularuhába, később dolgozós "ezért nem kár" ruhába. Később több helyen is meg kellett varrni, aztán festettem is benne, úgyhogy most azt hiszem, vadcseresznyeszínű festékpöttyök díszítik - lásd homokozóépítés fázisai. Most is ez van rajtam. Fénykoromban nem hordtam hozzá melltartót, de most, hogy a ceruzateszten megbuknék, kell, ezért is csak itthon hordható, mert a melltartó hátsó pántja pont a ruha széle fölött van. Viszont jó szellős, imádom :)
Van még egy fehér szoknyám, ilyen lefelé szélesedős, három csíkból varrott, szeretem, mert egyrészt a stílusom, másrészt olyan ápol és eltakar. Térdig ér, onnantól jó a lábam, combban-csípőben meg takar. Amit pedig nagyon szeretnék és nincs, az egy nagyon hosszú, földet söprő majdnem egyenes szabású szoknya meg egy maxiruha. Például valami ilyesmi.
Van még egy fehér szoknyám, ilyen lefelé szélesedős, három csíkból varrott, szeretem, mert egyrészt a stílusom, másrészt olyan ápol és eltakar. Térdig ér, onnantól jó a lábam, combban-csípőben meg takar. Amit pedig nagyon szeretnék és nincs, az egy nagyon hosszú, földet söprő majdnem egyenes szabású szoknya meg egy maxiruha. Például valami ilyesmi.
3 megjegyzés:
Imádom az elfogadásod, hogy elfogadod magad úgy ahogy vagy és nem akarsz más lenni, és ettől vagy különleges. Olyan jó hogy vannak még ilyen emberek :)
Köszi, elgondolkodtattál :) Mert azért akarok én változni, például fogytam öt kilót és kéne még annyit, meg a hajam, meg belsőleg is fejlődni. De tény, hogy így majd' 33 éves koromra kialakult bennem egy kép magamról, amiből valóban nem szívesen engedek :)
De ez jó és persze ez nem azt jelenti, hogy az ember nem akar csiszolgatni magán. De tetszik hogy nem akarsz olyan divatot követni ami nem te vagy csak azért mert az trendi és ezt diktálják valahonnan..... nekem sem megy, csak nekem nem sikerült ezt még az elfogadás szintjére hoznom. Bár abból a szempontból nehéz a helyzetem, hogy nekem Leki nagyon divatkövető, így neki nehéz lenyomni a torkán, hogy én nem vágyom rá :)
Megjegyzés küldése