Marika néni 75!

Hetvenöt év, az már egy nagyon szép életkor. Ha belegondolok, mennyi minden történik ennyi idő alatt... Nagyon szép, ha valaki ezt megéri, és különösen jó, ha egészségben, jó testi-lelki állapotban éri meg.

Marika néni kedden töltötte be ezt a jeles életkort. Már pár napja ezen pörögtem, illetve most már majdnem három hete kötöm a kardigánját, de az sajnos nem lett kész a születésnapra... Vagy egy éve vettem a fonalat azzal, hogy majd neki kötök belőle egyszer egy kardigánt, azért csaptam le rá, mert az ő kedvenc színe volt, és ráadásul Mama fantázianéven futott a fonal. Aztán kerestem hozzá a mintát... Nemrég akadtam rá, és amint a második kendővel készen lettem, el is kezdtem, de kiderült, hogy ez azért nem egy kéthetes projekt.

Gondolkodtunk, mi is legyen az ajándék. Nem nagyon volt ötletünk, amíg egyszer elszontyolodva nem jött haza a városból azzal, hogy szerinte a szerviz azért nem jelentkezik, hogy megcsinálták a videólejátszóját, mert nem tudják megjavítani, és ő körülnézett az elektronikai boltokban, de nem talált. Gyorsan le is csaptam az ötletre: videót kell szerezni neki! Ezt Péterre bíztam, sikerült is elintéznie. 

Kinéztem egy tortát, könnyűt, gyümölcsöset, ehhez kellett beszerezni a hozzávalókat és megsütni. Virágot venni, a kardigánhoz gombokat, ilyen apróságokat intézni. Hétfőre nagy városi körtúrát terveztem, de mivel reggel tízig körülbelül négyszer esett az eső, inkább a biztonságos módot választottuk és csak Intersparba mentünk élelmiszereket venni, remélve, hogy másnap alkalmasabb lesz az idő. Délután megsütöttük Marcival a tortát, őszibarackos joghurttorta, zselatinos, egy napig dermedős krémmel. 

Kedden tényleg jobb idő volt, úgy csináltunk, mintha eszünkbe se jutna a szülinap, és elmentünk a gyerekekkel a belvárosba. Vettem gombokat a kardigánra, a felvarrás ugyan még messze van, de kitaláltam, hogy milyen jó poén becsomagolni és odaadni a gombokat azzal, hogy később majd megkapja a gombhoz a kabátot is :). Visszavittem a függönyanyagot, ami előző pénteken lett kész, mégse jó úgy a varrás, ahogy, javítsák ki. Vettem Regőnek ovis zsáknak való anyagot, mert merészen elhatároztam, hogy majd én megvarrom neki... Meglátjuk. Aztán irány a háztartási bolt, ott számgyertyát szereztem be, meg még más apróságokat is. Még korábban vettem körömvirágos natúrszappant Erikától, szóval hazaérve egy nagy és két kis dobozkát csomagoltam be. Ja, és virágcsokrot is vettünk. 

Jól kifáradtunk a gyerekekkel, hazaérve ebédeltünk, lefektettem őket és én is kifújtam magam, aztán jött a tortadíszítés. Amikor pedig megjött Péter, ravaszul átvittük Csongort a mamához egy kicsit azzal, hogy majd megyünk érte. Mentünk is... csapatostul, énekelve és égő gyertyás tortával. Voltak puszik és könnyek, Marci hibátlanul furulyázott, Regő segített gyertyát fújni, Csongor pedig lelkesen rúgkapált. A torta finom volt, az ajándékokat jól eltaláltuk, koccintottunk borral is, szóval szerencsére minden sikerült. Mama pedig azt mondta, olyan családja van, hogy emiatt szeretne száz évig élni :) Hát mit mondjak - csak rajta! :)