Üröm az örömben

Regő este felsírt álmában... Nála így szokott kezdődni a betegség, csak ölel és sír... 37.7 volt a hőmérséklete, adtam neki lázcsillapítót, inkább a fájdalomcsillapítás miatt, hogy kicsit jobban legyen, tudjon aludni. Csak panaszolta, hogy fáj, fáj, de nem tudta megmondani, hogy hol. Aztán visszakérte magát az ágyba, még mindig sírva, de a pelusát morzsolgatva elaludt. Nem volt nyugodt éjszakánk, de nem miatta, hanem Csongor és egy szúnyog miatt, de így legalább többször ránéztem. Ötkor megébredt Csongorra és reggelizni akart, de sikerült rábeszélnem, hogy még aludjon egy kicsit. Reggel viszont 38.9-cel kelt... Semmi tünet, most még csak nem is fáj semmije, nem folyik az orra, nem köhög... Nemsokára megyünk orvoshoz.

Viszont így ugrott a holnapi program. Nagyszabású családi találkozóra készültünk Bajára, olyan rokonokkal is, akiket évek óta nem láttunk, olyan jó lett volna... Marcit legalább el tudják vinni anyukámék, majd ő mesél :)

Frissítés: a diagnózis tüszős mandulagyulladás. Délelőtt nagyon aranyos volt, bár nem eleven, de beszédes, kedves. Étvágya nincs, nyűgöske, most alszik :)